Falutörténet

Az Arany-patak mentén fekvő település első okleveles említése 1236-ból való. Akkor még Bulcsunak hívták, utalva ezzel Árpád nagyfejedelem után a legnagyobb hadvezérünkre, Bulcsúra, kinek nyári szállásának központja volt itt fellelhető.
Bulcsú annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik hadat viseltek Hispánia ellen. A 945-ös háborút sikerrel zárta, 955-ben Augsburgnál azonban nem csak csatát, de életét is vesztette. Ezzel a horkák uralmának vége szakadt, az Árpádok csatolták magukhoz a törzset.

Egykori nyári szállásának központja továbbra is fent tartja emlékét, nevét őrizve. 1495-ben változtatták csak Bulcsuról Bucsura.
A hiteles feljegyzések először 10 házat és 40 főt említenek, mely az évek folyamán egyre csak gyarapodott. A templom alapjai 14. századiak, mely szintén arra utal, hogy lakott helynek kellett itt lennie már akkor is. A templom belső berendezése 18. századi barokk.

Az I. világháborúban 80-an vettek részt, 17-en haltak hősi halált, többen sebesültként tértek vissza. A trianoni békediktátum után vált határ menti településsé. Olykor alig 500 m választja el nyugati szomszédunktól – emiatt lett egyre nehezett helyzetben a II. világháború után.
A falut ekkor szó szoros értelemben vett műszaki zár vette körül, mely a szélső ház mellett húzódott. Mindenki gyanús lett, aki Bucsuba látogatott. Hiába lehetett jobban megközelíteni a távoli vidéket is már a közlekedés javulásának köszönhetően, ez csak még jobban elzárta a kis határ menti települést az ilyen irányú törekvésektől, az ország többi régiójától.

A rendszerváltás óriási mérföldkő alapja lett Bucsu életében, mely nem csak a kapuk lebontását jelentette, hanem a teljes fejlődés megindulását, a környékbe való integrálást is. Ekkor lett lehetőség csak I. és a II. világháborúban elhunytak megemlékezésére a templom oldalán elhelyezett, arany betűkkel kirakott márványtáblával.

A község 1990-ig – a tanácsrendszerben – a toronyi Közös Tanácshoz tartozott, 1992.01.01-től önálló Polgármester Hivatal található a községben.